Dalolsz, hogy ne gondolj semmire

Dalol

Itt maradtál teljesen magad
a virágzó rétek szorításában.

Dalolsz, hogy ne gondolj semmire.
Ne halld elrontott életed nevetni.

Szavak

Hol van az út, mely minket választott? 
Lándzsánk, páncélunk a semmi ellen.
Hol van a szavak lebegő mámora?

Merre járnak most?

Elkülönítő 
                                                   

             Homage Szőcs Kálmánnak 

Megszokod végül az ürességet,
a bent rekedt szavak dörömbölését.
A félelem jeges, acél csapdáit.
Utad a végzet célkeresztjében.

Megszokod, nincs ki segítsen,
saját elmédnek lettél a foglya.
Cellád mélyéről kihez kiáltod
Képzelt világok agóniáit

Megszokod közönyét, bűneid?
Éltél, vagyis bemocskolódtál.
Hol késik tanítód? 
Sorsod a földdel ki egybegyúrja.

Válassz!

Válaszd a zöld ösvényt, a forrást,
válaszd a folyton elbukó napot.
Válaszd a holdat bűvölő fákat.

Maradj magányod biztonságában.

Bál 

Az utcákat szellemek járják,
elűzik ránk törő félelmeinket.

Az ablakokon fekete bársony,
a szobákban örök, mozdulatlan éj.

Dobok, meztelen táncosok.
Ajkunkról a vér, vörösre festi a sárga, édes bort.